A MAC Crosswires rúzs régebb óta fent csücsült a kívánságlistámon. 3 hete aztán jöttem haza Münchenből és azonnal tudtam, hogy a reptéri MACből mi fog hazajönni velem.
Annyira vicces volt, mert a standnál épp nem volt senki és a szomszédos pultból átszólt az eladó lány, hogy nézelődjek nyugodtan, mert a kollegina 10 perc szünetet tart. Gondoltam nekem itt 10 perc az semmi, vígan elleszek.
Szokás szerint pakolgattam, swatcholgattam, mikor is odajött egy csajszi és kérdezi, hogy nem segítenék-e neki. Mondom, OK, de én is csak 1 vásárló vagyok. Hozzátenném, hogy épp nőnek voltam öltözve - talpig sminkben, fekete blézer volt rajtam meg egy fekete cipő, a hajam feltűzve. A lány vélhetőleg ezért gondolta, hogy ott dolgozom.
Komolyan, a lány szeme se rebbent, mondta, hogy nem zavarja, csak segítsek. Tégelyes krémpirosítót szeretett volna, amit az ajkaira is kenhet. Végül megbeszéltük, hogy a helyében én ilyet nem vennék, mert túl matchy-matchy, ráadásul szájon ezek a termékek annyira nem funkcionálnak jól.
Utána kicsit rosszul is éreztem magam, mert egy átlag eladó biztos valami vásárlómarasztalóbb szöveggel állt volna elő, de a lány elismerte, hogy lehet a felvetésemben valami. Végül simán pirosítókat próbálgatott.
Nem telt el 2 perc újra felbukkant valaki, aki eladónak akart nézni. Szívesen segítettem volna neki is, de ez a hölgy a kedves férjével ugyanabban a hotelben szállt meg, mint én, kijelentkezéskor láttuk is egymást, ráadásul míg vártam a taxira addig engem méregettek és vágták a pofákat, mert meg mertem állni tőlük 15 méterre. Gondolom elszívtam előlük a friss koranyári levegőt.
Ők 3 kisgyerekkel és egymillió csomaggal voltak.
Az egyik gyerek a nőre kötözve, így beállt nekem köszönés nélkül a rúzsok elé és ott tüntetőleg toporogni kezdett. Gondoltam anyukám nekem toporzékolhatsz itt, meg játszhatod a hülyét, nem fogok odamenni.
Kb 5 perc telt el így, közben a kiscsalád passzív agresszívan engem méregetett, a férj sután tett is felém 3 lépést és 10 másodpercenként teátrálisan fújtatott egyet. Mikor ránéztem, akkor pedig csípőre tette a kezét és bámult rám. Se egy hello, se egy tudnál esetleg segíteni, csak a csendes terror.
Újabb 2 perc telhetett el, mikor a csaj toppantott egy hatalmasat és sarkon fordulva megpróbált kiviharzani, csakhogy a gyereke lába szépen lesöpörte az állványról az összes cremesheen rúzst és még azt is szedhette fel.
Nem igazán volt az ő napja….